Na ez sem volt eccerű…
Tudni kell rólam, hogy valahogy sosem voltam az a soppingolós típus. Sőt… Ez persze nem egyenlő azzal, hogy mondjuk nem ad egyfajta elégedettséget az, ha vásároltam valami jó cuccot. Na de kábé ha csaj vagy, és el akartál rángatni plázázni vagy csak üzleteket végigjárni, bizony így a második-harmadik boltocska után kitört belőlem az antisopping.
Jó, a történeti hűség kedvéért meg kell említeni azt is, amikor egy alkalommal szerencsém volt olyan csajszival menni plázázni egyet, aki még nálam is hamarabb kiakadt az egésztől (neki valami kabát kellett, nekem meg már akkor is valami gatyó). Határozottan szimpi a csaj… ;P
De visszatérve a lényeghez, sajna megint eljutottam odáig, hogy mind a lábravalóim, mint a lábszárburkolati elemeim igencsak megfogyatkoztak, vagy lyukadásos korrózió elkeserítő jeleit produkálták. Jó, értsd: elkopottacipőmtalpa, hollári hó, meg kilyukadott a gatyámszűke.
Mit csinál erre az egyszeri ájtís? Hát majd keresünk valami jóságot a Zinternetten… Hát így is tevék. Találék. Csak egy volt a baj: a pipőből nem volt a méretemben. Volt nekik 38.5-ös, ami kycsee. Volt aztán 41. Hát az meg kábé csónak. Felejtős. Naívkodtam hát egyet, és megeresztettem nekik egy ímélt, hátha elő tudnak kaparni valami raktármélyéről, kamrapócról egy 39-39.5 méretűt. Öhöhö. Mondtam, hogy naívkodás volt.
Közben megvizitáltam két boltjukat is a kidöglött gyapjas őselefántban (aka Mammut). Meg ha már úgyis ott voltam, akkor megnéztem még más boltot is. Persze igazi Murphy: ami megtetszett, természetesen nem volt a méretemben. Tudom, a francnak élek ilyen kis lábon…
A gatyókra ekkor má rá sem mertem kérdezni. Ahogyan arra sem szabad sosem rákérdezni, amiből nincs kint. Az ugyanis sosincs. Azért is nincs kint belőle. De azért az ember remél.
Na de már nagyon sürgetővé vált közben, hogy lyukas cegény pipőm a sarkánál. Gatyóm meg már jóformán csak kettő van, ami téliesítve is üzemképes, a többi kizárólag fesztiválozós/lékkondíciós összetételben funkcionál (amolyan kúl, mettttáltbírom módon kiszakadósak). Így meggyőztem magam, és ha már a békávé úgyis kifosztott a havi bérleményre majd egy tizessel, hát vásárolódjunk be jól.
Aprócseprőségek után hát beütemeztem a korábban onlájn meglátogatott boltocska központi üzletét, remélve, hogy ottan majd én boldog tulaja leszek a kiszemelt pipőnek, és akkor talán már lelek valami gatyót is. A biztonság kedvéért már előre kiszemeltem 3 alternatív analóg közlekedési segédeszközt (igen, pipőt), és jól lementettem magamnak az iPhone-ra a rendőrségi fotóikat, hogy az elárusítóegység kiszolgálómunkatársai majd jól be tudják őket azonosítani, és ne kézzel firkált fantomképekkel kelljen ott szórakozni, vagy hülyeségeket mondani és nem létező cipőkről magyarázni.
Elmondom, a srácok a boltban azon nyomban vágták a képekről, hogy melyik milyen cipő, le a kalappal előttük. De természetesen egyik sem volt. Nem, nem csak az én méretemben, hanem egyáltalán nem volt. Hát jó, keressünk alternatívát. Ami volt 39-esben, az kicsi volt, de nem volt belőle sem 39.5, sem 40, hanem minimum 42. Hurrás. Végül leltem egyet, ami fekete, és bár 40.5 méretű, majd kb belenövök. Na jó, szóval ez volt az arany középút, és annyira nem sokkal nagyobb, hogy zavaró legyen.
Na de mondom a srácoknak, hogy okké, ez már megvan, de akkor most had hozzam rájuk a frászt, csajos méretem van, szóval ilyen csípőgatyó méretben kéne gondolkozni, szóval kéne 28-as nadrág. Ó, vaaan, ott nézzek szét. Végül 12 nadrágot találtam, amiből 6 volt olyan, hogy tetszett, és 4 még jó is volt.
Így végül a misszió sikerrel zárult, mert bár 2 pipő és 2 gatyó volt a tervben eredetileg, talán nem jártam annyira rosszul az 1+4 felbontással, árban is kábé ugyanannyira jött ki. De így kábé meghoztam nekik ezzel a heti bevételt, vagy nemtom… Borzasztóan nem volt olcsó.
Ím hát a pipő – awww, a belseje jó kis űberultraződ, és járt hozzá egy pár ugyanolyan színű pipőfűző is (asszem, marad a „gyári” fekete fűző…):
Ugyanakkor tegyük hozzá, hogy az ímélemre azóta sem kaptam egy fikarcnyi választ sem. Nem gondoltam volna, hogy ennyire nehéz klaviatúrát ragadni, és visszaírni bármi kérdésre, mégha csak nem is eldöntendő, hogy: NEM. Oszt jóvan. De kiindulva abból, hogy azok közül, amiket a hálóboltjukban (aka webáruház) kinéztem, semmi sem volt nekik… Így akkor aztán várhattam volna arra is, hogy megérkezzen a rendelés…? Na mindegy. Örüjjünk annak, ami van.
(Grétsy László tanár úrtól elnézést kérek a mindenféle antimagyar helyesírási szupercukiságok miatt – ígérem, majd veszek neki valami Babits kötetet ajeszba… Öhöhöhö…)
0 hozzászólás