Szeretem, mikor lassan levegőt is alig marad időm venni…

Ismételten kevésnek bizonyul a nap 24 órája

Hogy miért nem írtam két hete, hát annak ismét gyakorlati oka volt: megint nem maradt egy szemernyi szabadidőm se arra, hogy ezzel vacakoljak. Munkaidőben ugye lecseszett a Gábor múltkor, hogy neteztem, meg amúgy sem volt rá időm, volt meló rengeteg. Este meg hazaérve már mindenhez volt kedvem, csak nem netezni, így jól kimaradt. Persze azért a lényeges momentumokat gyorsan papírra vetettem, az analóg módú rögzítés inkább a kezemhez állt a rohanás közben, mint pötyögni. De ettől még nem jutottam el oda, hogy hagyományos naplót kezdjek írni… ;o)

Na de akkor most learchiválom ide az agytekervényeim szüleményeit élménybeszámolós, digitális emléklenyomatként, örökül hagyva az útókorra, és persze saját magamnak, hogy később, ha felejtenék, legyen, ami bizonyítja, hogy ezek a dolgok is megtörténtek, és ilyen formán…

[Április 14. P]
Szóval előzőleg ugye ott hagytam abba, hogy megyek Kobiba, ott talizok az Andiékkal, aztán megyünk Rocktogonba. Naszóval, húzós egy éjszaka volt, de ne szaladjunk ennyire előre. Kobiba leérve kértem a szokásos kis boroskólámat, majd elvoltunk ott egy darabig. Szokás szerint voltak jó páran, de hálisten engem lekötött a három csajszi: Andi, Réka, Misell… ;o) Aztán a Rékának mennie kellett haza, így végül csak Tatával négyesben indultunk el a Rocktogonba, meglőve az utolsó épkézláb 72-est. Pár srác is úgy gondolta, velünk jön, de még el kellett ugraniuk pénzért, vagy nemtom, így mi elindultunk, remélve, hogy sikerül őket lerázni, mert hát… ;o) Közben Andival a telefonomban található zenéket hallgatgattuk, Tata meg a Misell pár méterrel mögöttünk dumáltak valamit, de passz. Aztán egyszer csak elkezdett keresni valamit, ami a telefonja volt, mondván, otthagyta Kobiban. Csakhogy ő maga nyomta a kezembe, mikor a Balázs telefonált, hogy mikor érünk már oda. Asszem egy pöttyet be volt már készülve, plusz azt mondta, már legalább 48 órája nem aludt. Elképzelhető, hogy volt az több is, mert csúnyán be volt készülve… Végül mire leértünk a Schöllerhez, az előző 72-est pont láttuk elsuhanni, így azt találták ki Andiék, hogy úgyis 3 percen belül jön az, ami majd megfordul a végállón, így menjünk egy kört, talán a srácok meg lekésik. Míg a buszt vártuk, a lányok kitalálták, hogy ők éhesek, és hát én is hasonlóképp gondoltam, ezért mondtam, hogy akkor kajáljunk a Mekiben a Móriczon előtte. A kör megtétele után sajna az előbbi kedves társaság is felszállt hozzánk a buszra, így nem úsztuk meg őket… Na mindegy. Mivel hullafáradt voltam, erősen gondolkoztam, hogy inkább megyek haza, de Andi sikeresen meggyőzött az ellenkezőjéről, így már csak azt vettem észre, mikor visszafelé kanyarodott a busz az autópályára… ;o) Odaérve a Kosztolányira, indultunk volna a Mekibe, de Tata elszaladt egy borért a Fischerbe. Közben a srácok is elszállingóztak, és mikor Tata visszaért, mondtam, hogy na akkor menjünk a Mekibe, mert bezár. Tata meg már kezdett antiszoc lenni, így kibontatta velem a bort, aztán odaadtam a telóját, hogy legalább el tudjuk érni, és a srácok elrángatták magukkal. Nemtom, mert én közben az Andiék után mentem, ők meg ugye Meki, két külön irány. Na hát így édes hármasban kajáltunk egyet a Mekiben, és elindultunk a 6-oshoz. Pont láttuk elmenni a villamost, amire láttunk felszállni egy rakás srácot, de még az út túloldaláról. Mire átértünk, épp elcsíptük az éjszakai 6-ost, ami azután, hogy felszálltunk, csukta is ránk az ajtót. A Mester utca magasságában csörgött a telefonom, Tata volt, hogy hol vagyunk. Mondtam neki, hogy merre, és hogy ő hol van? Erre kiderült, hogy nem ment a srácokkal, és jól otthagytuk. Mondtam neki, hogy megvárjuk a Rocktogonnál. Mikor leszálltunk, felhívtam, hogy hol van, azt mondta, úgysem találom meg, és hogy nem jön. Na jó, majd a Balázs egyezkedik vele, gondolám, és lőn. Leérve kérdezte is, hogy WatTaFuck, hol a Tata, hát mondám. Oké, megbeszélte vele, hogy lejön, ott leszünk hátul a pultnál. Aztán maga a zene nem volt valami nagyon jó. Balázs összeismerkedett egy stockholmi fazonnal, mindannyian 27 körülinek néztük, aztán kiderült, hogy 40… Jó arc volt, angolul nyomtuk egész éjjel, mondtam neki, jöjjön Szigetre… ;o) Közben persze söröztünk. Aztán elugrottam egy slozira, ahol egy srác leszólított a Stop Paks-os pólóm miatt. Ahogy kijöttem, azon filóztam, hogy vegyek-e egy sört, de mondom majd később… Nem is volt baj, mert visszamenve ott várt egy korsó, újdonsült barátunktól… ;o) Aztán beállított Tata MissDepivel az oldalán. Eléggé antiszoc volt, amit Misell meg a pasija még csak tetézett… Nem nagyon találta a helyét egész este, igazából nem is nagyon tudom, mit művelt, de eléggé készen volt. Valamivel később kikötöttünk Andiékkal a pultnál, aminek talán 3 kör Tequila lett a vége, ezt már nemtom pontosan, meg 2 kör Baileys Andival. ;o) Közben Tata mondta, hogy ő hazalép, és elköszönt, és eltűnt. Nem sokkal később minket is kidobtak. Elindulván még Oktogoni Meki, szintén sajtburger, de reggelre kelve nem volt olyan nagyon jó… Kettőjükkel indultam el végül a 72-essel, úgy 5 óra körül, és a benzinkútig nem is szálltam le, utána is csak azért, mert mondták, hogy fel fognak kelni, mire le kell szállniuk… ;o)

[Április 15. SZO]
Az estét megint Kobiban kezdtük, most a Réka jött, Misell nem, majd miután a Marciék kigitározták magukat, lementünk a Verébhez, házibuliba. Persze mielőtt nagyon belevetettük volna magunkat, tettünk egy kitérőt négyesben a Csirkével a Birkába, söröztünk, meg csocsóztunk egy sort, majd vissza Verébhez. Ott a srácok valami jóféle borral köröztek épp, valami félédes vörössel, így az az üveg hamar kiürült. Majd megragadva a másik üveget, az erkély felé orientálódtunk négyen: Andi, Réka, Veréb meg én. A második üveg fogyása közben persze ment az eszmecsere ezerrel. Valahogy aztán szóbahozta a Veréb, hogy akkor én most ki is vagyok, erre azt a választ kapta Anditól, hogy „ő a barátom”. Na egy pillanatig én is nagyokat pislogtam. Aztán szóbakerült, ki mikor született, és Andi megkérdezte, hogy na és akkor végül én mikor. Erre a Veréb megmondta a konkrétat: „na szép, ti jártok, és nem is tudod…?” Aztán persze Andi felvilágosította, hogy nem úgy vagyok a barátja… Vicces egy helyzet volt. Egy pillanatig én is bevettem… ;o) Aztán nem sokkal később bementünk zenét hallgatni, mikor is összeakadtunk egy vodkásüveggel, amiben még volt bő 3 deci… Fel is öntöttük Fantával, hadd szóljon… Fogyott is rendesen, Andi is kortyolta szépen… ;o) A vége felé már elég érdekesen készen kezdtünk lenni. Aztán már nem tudom, hogyan, meg hogy mire, de mondott egy olyat, hogy szeret, ami azért igencsak jólesett, bármennyire is nem úgy, hanem csak mint barátot, vagy nemtom… (elpirul) Közben jól ránkreggeledett, így én összekaptam magam, hogy uzsgyi haza, bár a Veréb hozott nekem matracot, de valahogy nem volt affinitásom hozzá, így elköszöntem az Anditól (jól megölelgettem, mert jólestett), majd lőttem egy 88-ast. Persze jól elaludtam rajta, így nem szálltam le a Károly királynál, hanem a Kamaraerdőben ébredtem fel, szerencsére még ugyanabban a körben, és nem 2 órával később… ;o)

Hátra van még: 04.17, 04.21, 04.22, 04.23…
[na mára elég, majd talán holnap utolérem magam…]