De hidd el, magamat sem… Ahogy itt ülök melletted, Veled, és a karjaidban tartasz, ahogyan zokogok, nem értem, hogyan vagy képes pont azt megadni, amire épp vágyom… Ahogyan lágyan törölgeted a könnyeimet, és végigsimítod az arcomat, egy szó nélkül is többet adsz, mint gondolnád. Nem értelek… Miért bánsz velem ilyen Bővebben……
Mindennapi drog? Ábrándjaink kergetése közben hajlamosak vagyunk tudomást sem venni a valóságról, mert az ábrándtól megkapjuk mindazt, ami a valóságunkból hiányzik. És mikor az ábránd szertefoszlik, a valóság mocska csak újult erővel ömlik ránk, ami újabb és újabb ábrándokat kelt életre, és lassan elveszünk saját ábrándjaink és a valóság sűrűjében. Bővebben……
…tiéd lehet… Ha akarod, megmenthetlek. Nem Magadtól, és nem a sorstól, attól úgysem lehet. És helyetted nem érezhetem azt, hogy Rám van szükséged. Helyetted nem gondolhatom azt, amit gondolok. És legfőképp: helyetted nem dönthetem el, mit teszel. De elvihetlek magammal, messze, bárhová, csak kérned kell. Tarthatok ernyőt föléd, ha a Bővebben……
Apró gesztusok, és mégis mennyit jelentenek néha Van egy pici lány, akit leginkább csodálok azért, ahogyan ennyi idősen gondolkozik. Mert az ő korabeliek, áhh… Tegyem hozzá, ugyan nincs túl sok hozzá hasonló korú ismerősöm, pláne nem barátom, így ez most egy elég szubjektív vélemény. De korához képest elég komoly gondolatai Bővebben……
Ő? Én? Élet? Csak álmok… Ő: Olyan hirtelen csaptad be magad után az ajtót, hogy szinte észre sem vettem. Egyik pillanatban még bent voltál, és épp veszekedtél velem valami miatt, majd mikor két könnyem közt képes voltam felpillantani, már nem voltál ott, csak az ajtó csapódását hallottam, és rezzentem tőle Bővebben……
Mikor majdnem kicsordul… Igazából nem tudom, miért. Nem kéne. De beszélgettem ma Valakivel, és ennek kapcsán előkerült ez a sok évvel ezelőtti levél. Az egyetlen ilyen, amit megtartottam. És ugyan csak pár sor az egész, de már kézbevenni is furcsa érzést hoz magával. Talán azért, mert valóban őszinte volt minden Bővebben……
No persze x86 változatként… Nem értem igazából az Apple-t. Ha kiadna egy hivatalos x86-os változatot az operációs rendszeréből, amolyan preview-ként, az elég sok embert csábítana arra, hogy megvegye az ő hardverüket hozzá. Mert valljuk be, ez az x86-osra hackelt változat ugyan elfut, de elég körülményes, és mivel nem erre lett Bővebben……
És csak Te jársz a fejemben Tudod, előtted pontosan tudtam, hogyan éljem az életem. Hogy mikor, mit és hogyan tegyek. De ez most valami új. És már nem tudok semmit… Csak azt tudom, hogy összezavartál. És úgy érzem, szükségem van Rád. Talán csak össze kéne szednem minden bátorságom, és őszintén Bővebben……
…avagy az igazság diadalmaskodik – „Nézze meg az ember!” – füstölgök gyakran magamban, amint szép fővárosunk utcáit-tereit járva tekintetem megakad a házfalakat éktelenül elcsúfító krikszkrakszokat, falfirkákat nézve. A haladók ezt graffitinek nevezik, és ezzel véleményük gyökeres különbözőséget, úgyis mondhatnám „másságot” képvisel, ugyanis szerintem az ilyesmi egyszerűen bunkóság. Ha jól tudom, Bővebben……
A macskám lenyelte a gumisünt! A boldogság, mint olyan, egy különleges és megfoghatatlan érzés, amivel a legtöbb ember akkor is önző, ha van belőle neki sok, de legalábbis elég. Néhányan mégis úgy vagyunk, hogy mások boldogsága előrébbvaló a sajátunknál. Talán azt hisszük, hogy egyszer majd visszakapjuk mindazt a jót, amit Bővebben……