Karácsony, ujjéó…

Avagy befuccsolt ötletek, első felvonás

Szóval arra gondoltam, hogy meglepek Valakit egy igazán különleges dologgal karácsonyra. Valami olyat akartam, ami tényleg egyedi, és különleges, mert maga az illető is ilyen. 🙂 Sokat agyaltam a dolgon, és hát mikor egyik reggel múlt héten jöttem be dolgozni, szokásos reggeli buszozás alatt ötlött eszembe AZ ötlet. Mert megláttam a Sasadi úti kollégiumot, és az jutott eszembe, milyen jó lenne ezt egy meghatározott mintában kivilágítani. Aznap este fel is hívtam az egyik ismerősömet, akiről tudtam, hogy ott lakik, hogy szerezzek kontaktot az intézetvezetőhöz.

Időközben kiderült, hogy még régi szomszédunk, és egyben egyik volt tanárom, Zsuzsa néni igazgatóhelyettesként dolgozik ott, tehát már benfenntes kontaktom is volt, így reménykedtem, hogy összejön a dolog.

Elterveztem jól, hogy délután beállítjuk a portással vagy valakivel a világítást, és utána lenyomjuk a biztosítékot szintenként, diákok már úgysem lesznek bent. Aztán majd elrángatom magammal az Illetőt, megállítom háttal az épületnek, majd odacsörgök, hogy mehet a dolog, és ahogy elkezdenek kigyulladni a szintek, megfordítom az „áldozatot”, majd boldog karácsonyt kívánok neki. Aztán lövök pár képet az épületről, meg Róla is, amin látszik az épület is, és amit aztán szintén megkap később.

Na persze ezen felül természetesen még más, „normál” ajándék is tartozott volna az egészhez. De bár Zsuzsa néni teljesen partner volt mindebben, és még tényleg jó ötletnek is tartotta, az igazgató úr sajnos egyértelmű nemmel válaszolt a kérdésre. Talán azért, mert elsőre nem értette, hogy ez miért jó, és hogyan lenne megoldva a kivilágítás, de hát mindegy is. Egy határozott nem sajnos nemet jelent. Így marad a „normál” ajándék, és persze a szándék, hogy de jó is lett volna, ha sikerül összehozni, illetve két kép, hogy milyen lehetett volna mindez… A jobb oldali értelemszerűen fotosoppolt változata az elsőnek.

Úgyhogy most egy kicsit azért csalódott vagyok. De hát, mint tudjuk, az élet azért nem mindig alakul úgy, ahogyan szeretnénk.

Harf… Bosszant. Mert megnéztem volna az arcodat, amikor meglátod… ;oP