Csajcsúnyaság férfiszemmel

Avagy mindennapi nyavalygásaitok

Szóval több csajtól hallottam már én is, hogy ezzel vagy azzal bizony nincs megelégedve magán. Ezért bizony már én is csak legyintek, hogy „áhh, mutass egy csajt, aki elégedett magával…”. És ez bizony baj. Mert mindannyian akkora tévhitekben éltek, hogy néha az bizony elmondhatatlan.

Na de nem is én fogalmaztam meg ezt az egészet most ilyen jól összerakva, így kopipésztelek, mert ez egy olyan írás, amit jónak tartok annyira, hogy átszabdalás nélkül, egy az egyben átmásoljam ide is. Érdemes elolvasni. Tényleg. És aztán remélem, többségetek, aki szerintem valóban ok nélkül nyavalyog pár dologra saját magát illetően, talán végre kicsit elégedettebb lesz önmagával. Mert bizony az jó lenne… Avagy, miként akarják elérni a lányok, hogy kevésbé lássuk őket szépnek, mint amilyenek a valóságban? Lányok, ez kemény meló, mert igenis szépek vagytok, de jó az irány a megutálás felé, és most talán megértitek, hogy miért…

***

Kezdhetném azzal, hogy végigszaladok egy csaj tetejétől a talpáig (no nem úgy, csak szemmel), kielemezhetném az összes megjeleníthető formát, színt, kinézési módot, de ezt már sokan megtették, és nem is erről van szó. Aztán elosztathatnék egy-két félreértést is a férfi szemmel kapcsolatban, de ezt sem. Inkább mélyebbre próbálok merülni, és megosztani mindezt úgy, hogy: Csajok én ezt tényleg nem értem!

First of all, szögezzük le, hogy a nőideál nekem nem a reklámok által sugallt, tévéből kiömlő természetellenes teremtményeket jelenti, hanem egy olyan természetes és hihetően kinéző embertársamat, akit a hibái ellenére is gyönyörűnek találok, és itt a hiba szó nem a csúnyaságot jelenti, hanem azt ami miatt, amivel együtt tökéletes. Ez fontos, nagyon fontos. Ami ennél is fontosabb, hogy a pasiknak általában ez a véleményük, és a Barbie baba irányba elmenő vonal legalább még kevésbé tetszik.

Kicsit nehéz a testiséget átlépve filozofálgatni egy olyan témáról aminek azért mégiscsak a testiség a lényege. Egyszóval, csajok, nincs igazatok! A tökéletes mell és tökéletes fenék nem létezik, így van ez a füllel, a szájjal, és minden alkatrészetekkel, még a hangotokkal is. Azaz van tökéletes, de nagyon sok van belőle és most nem a költői „szerelemben minden a legszebb” közhelypuffogtatásokkal operálok. Nagy a segged? Kicsi a melled? Ronda a bokád? Rövid a lábad? Eláll a füled? Hülye az orrod? Görbe a hátad? Béna a hangod? Lehet… De az esetek nagy többségében ez nem igaz. Illetve lehet, de az nemhogy nem számít, hanem rossz lenne, ha nem úgy lenne. Fogalmatok sincs milyen izgató egy bővebb póló alatt sejthető aprócska mell, mennyivel vonzóbb, mint egy hülyére csomagolt látványosan eltakart kis mell. De nem is ez a mondandó lényege, hanem az, amikor egész egyszerűen nincs igazatok. Amikor bármelyik szép testrészeteket pocskondiázzátok, teljesen alaptalanul, arról nem beszélve, hogy (és erre még nem gondoltatok) ez nekem tetszik, tehát akkor az én ízlésem béna??? Akkor meg miről beszélünk?

Ennek a kornak ezidáig gyógyíthatatlan betegsége a női test önnön pocskondiázása, de ez nagyon veszélyes fegyver, mert míg a férfiállat nem véletlenül választ valakit, addig időközönként el kell viselnie, hogy választottja fennhangon szidja magát, és ezzel egyetemben saját ízlését is. Nem lesz ez így jó csajok. Arról nem is beszélve, hogy mi lesz, ha egyszer elhisszük nektek, hogy ez/az/emez/amaz tényleg nem szép, túl kicsi, vagy görbe és akkor fel is út le is út…

A női test olyan amilyen, és mint a művészetben, itt sincsenek alfák es omegák, legek és átlagok. Egész egyszerűen arról van szó, hogy a csajok sokkal szebbek és jobban néznek ki, mint ahogy állítják magukról, ahogy gondolják, ahogy mondják, és egyáltalán nem jó ennek az ellenkezőjét hallgatni nap mint nap. Tölts egyszer egy kis időt a pasid (vagy egy pasi) és egy tükör között, mikor csak a szépségeddel foglalkozol… Na látod…

(ahogy említettem fent, nem saját, hanem bizony innen van)