Fél éve füst nélkül

No legalábbis aktívan nem

Április 9. (elmereng)… Fél éve mondjuk nem volt túl jó élmény, ami miatt nem gyújtottam rá azóta. 8.-a este is jól indult, aztán puff, derül égből rosszullét, és HatosÉ@Filter kilőve. Majd másnap egész nap semmi gubanc, és szinte ugyanott, szinte ugyanakkor, ugyanaz megtörténik, hát ne kaparjam a falat… Váhh… Eszti meg kísérhetett el a 40-eshez a Móriczra, és így az „üljünk le dumálni, mert az jó” egy az egyben ki lett lőve. Tiszta égés volt. Na meg igen vacakul is voltam.

Ez is az egyik jele volt annak, hogy sikerült túlhajszolnom magam, és összejött egy csomó mindenféle. Munkahelyen is borult emiatt aztán egy csomó minden, de szerencsére sikerült kilábalni belőle. Fogadj meg egy tanácsot: ha csak egy kicsit is azt érzed, hogy kezd nagyon sűrű lenni az életed, állj le egy kicsit, ne csináld ki magad, mert visszaüt.

No és mindezeken felül azért több más tényező is közrejátszott abban, hogy többet nem gyújtottam rá egy cigire sem. És ez így van azóta is. Egy slukkot sem szívtam. Összesen annyit, amit passzívan szív magába az ember, mikor füstös helyre megy.

De egy biztos, azért az is sokat számított, hogy volt, aki inspiráljon abban, hogy ez így is maradjon, és így elmondhatom, hogy immár fél év is eltelt az utolsó cigim óta. 🙂