Csak egy gondolat
Nem tudom, mire föl jártatjuk a szánkat Trianonnal kapcsolatban. Ugyanis ha ezzel a kicsi országgal is így bánunk, mit tennénk Erdéllyel, a Felvidékkel, stb, stb? Persze, elvették őket. De meddig fogunk még ezen dühöngeni? Miért nem megyünk tovább emelt fővel, és mutatjuk meg, hogy többre vagyunk képesek, és vásároljuk vissza a területeket, mint ahogy anno az USA megvette Alaszkát?
Ja, tudom… Térjek észhez, mert ez itt kérem Magyarország. De tényleg ez Magyarország? Tényleg ilyennek kell lennie? Miért?
1 hozzászólás
GerePortugieser · 2008.06.08. – 13:10
Azért ennyire nem kéne belenyugodni.
Olyan a szitu, mint az elqúrásnál.
Mégis úgy beszélsz, mintha MI qúrtuk volna el.
Visszavásárolni akkor tudnánk, ha meglennének azok a területek, a munkaerejük és az ásványkincseik, nem is beszélve a tengerről. Ehelyett mi van? Államadósság-spirál.
Amúgy a szomszédok pénzért kapták? Hahaha. Ők azt hiszik, hogy örökbe, mi (itt asszem inkább csak én) azt, hogy kölcsön. Az meg ugye visszajár.
Igaz, tényleg nem ilyennek kéne lennie Magyarországnak. Azabaj, h nem MI fogjuk tudni megváltoztatni: mi ugyanúgy adózunk és ikszelgetünk, mint bármikor máskor.
Inkább abban kéne változatosság, h mire lehet ikszelgetni. Lenne pár ötletem.
További megfontolandó:
– Mit szólnál, ha elvennék az egész Dunántúlt? No balcsi, no Velencei-tó. Marad a Kelet.
– Mit szólnál az unokádnak, aki azon nyammog, h nem kéne ilyen idegesnek lenni már?
Attól még, hogy tehetetlenek vagyunk, nem kell lemondani róla.
Van egy történet, talán ismered.
Két békát beledobtak két üveg tejbe.
Az egyik kapálódzott, de látta, h nem tud kimászni. Pihent, majd újra… Mit volt mit tenni, feladta. Elmerült. Csá.
A másik, noha ő is látta, h hiába vergődik, csakazértis úszott, minden ráció ellenére. Már majd’ meghalt, de vitte az életösztön. Csakhogy – a fene sem gondolta volna – a Tej megadta magát.
A béka észre sem vette, és vajat köpült a tejből, így kimászhatott.