Bojkott

Avagy minek szervez koncertet, aki nem tud koordinálni?

Tegnap este lett volna koncert. És végül nem lett. A baj mégsem igazából magával a ténnyel van, hogy nem lett. Persze, az is baj, hogy nem lett végül koncert, de ami inkább gáz, az az, ahogyan az egész történt. Amikor ugyanis tisztán látszik, hogy az utolsó zenekar már nem fog tudni játszani az időbeni csúszás miatt, egy magára valamit is adó hely szerintem nem játszhat meg egy olyat, hogy van képe akkor közölni, hogy „bocsi srácok, ez ma már nem fog menni”, mikor épp pakolna fel a zenekar a színpadra. Látható volt ez már akkor is, mikor a második zenekar szűk fél órával azelőtt kezdett el csak játszani, hogy az általam preferált zenekar következett volna. Egyszerűen felfogni nem tudom, hogyan lehet ezt a nyilvánvaló dolgot ilyen pofátlanul pontosan a színpadra cuccolás előtt-közben közölni. Felháborító.

Másrészt a zenekarok közötti szolidaritás is egy kényes téma. Főleg azért, mert ugye én miért játsszak kevesebbet azért, mert az előttem levő zenekar elhúzta valamivel az időt…? De hát ez a baj, hogy így gondolkozik a többség, mert hát mindenki boldogulni akar ugye, akkor meg hol érdekel engem a másik… Mert ugye mondjuk ha a második zenekar 4 számmal kevesebbet játszik, akkor ebbe ők nem halnak bele, de az utolsó zenekarnak adnak plusz 15 percet, ami összesen elég mondjuk egy lazább 35 percre. De hát mint tapasztaltuk, ez nem így történt.

Ezeken felül ugye a koncert még csak ingyenes sem volt, tehát akik meg pont az utolsó zenekart szerették volna meghallgatni, azok azon felül, hogy potyára jöttek el, a beugrót is potyára fizették ki. Na erre persze azt mondták, hogy jó, azt le lehet inni vagy valami… Aha, persze… Ez valahogy nem kárpótol.

Olyankor meg aztán pláne nem, mikor meglátom a lányka arcát, ahogy szembesülve a helyzettel, összepakol, és egy szó nélkül elrohan, és szinte csak pár könnycsepp hull lágyan a padlóra, és törik ezer meg millió darabra, nyomot hagyva, és egyben jelezvén az irányt, amerre elszaladt…

Még egy hely, ami kivívta az ellenszenvem. Bár eddig sem rajtam gazdagodtak, de hogy ezután tuti nem fognak, az is biztos, és ajánlani sem fogom őket senkinek. Persze ez se számít annyit.

Kellemes karácsonyt hát mindenkinek, akinek ez a helyzet köszönhető volt, mert még én is szarul érzem magam amiatt, hogy mindez így történt. Na de vajon miért érzem azt, hogy az ezügyben valóban illetékeseket ez aztán abszolút módon hidegen hagyja..?